Dunbar, William: Krisztus feltámadására (On the Resurrection of Christ in Hungarian)

Done is a battell on the dragon blak,

Our campioun Chryst confountet hes his force;

The yettis of hell ar brokin with a crak,

The signe triumphall rasit is of the croce,

The divillis trymmillis with hiddous voce,

The saulis ar borrowit and to the blis can go,

Chryst with his blud our ransonis dois indoce:

Surrexit Dominus de sepulchro.

Dungin is the deidly dragon Lucifer,

The crewall serpent with the mortall stang;

The auld kene tegir with his teith on char,

Quhilk in a wait hes lyne for us so lang,

Thinking to grip us in his clows strang;

The mercifull Lord wald nochrt that it wer so,

He maid him for to felye of that fang:

Surrexit Dominus de sepulchro.

He for our saik that sufferit to be slane,

And lyk a lamb in sacrifice wes dicht,

Is lyk a lyone rissin up againe,

And as gyane raxit him on hicht;

Sprungin is Aurora radius and bricht,

On loft is gone the glorius Appollo,

The blisfull day depairtit fro the nicht:

Surrexit Dominus de sepulchro.

The grit victour agane is rissin on hicht,

That for our querrell to the deth wes woundit;

The sone that wox all paill now schynis bricht,

And dirknes clerit, our fayth is now refoundit;

The knell of mercy fra the hevin is soundit,

The Christin ar deliverit of thair wo,

The Jowis and thair errour ar confoundit:

Surrexit Dominus de sepulchro.

The fo is chasit, the battell is done ceis,

The presone brokin, the jevllouris fleir and flemit;

The weir is gon, confermit is the peis,

The fetteris lowsit and the dungeoun temit,

The ransoun maid, the presoneris redemit;

The feild is win, ourcumin is the fo,

Dispulit of the tresur that he yemit:

Surrexit Dominus de sepulchro.

A harcnak vége, győzött bajnokunk,

győzött Krisztus a rút sárkány felett!

Bedöntve a pokolbeli kapuk,

erőt vett rajtuk most a szent kereszt!

Siránkozva az ördöghad remeg,

s a mennybe tart a sok raboskodó:

lelkünket Krisztus vérén vette meg:

Surrexit Dominus de sepulchro.

Lucifer sárkányt eltiporta ma,

az álnok kígyót és méregfogát,

a tigrist, melynek villog fogsora

kegyetlenül, és régen lesben állt,

de zsákmányára mindhiába várt,

Urunk megmentett vad karmaitól,

mégsem ejthette el áldozatát:

Surrexit Dominus de sepulchro.

Ki értünk a halált szenvedte el,

ki bárányként áldozta fel magát,

most mint oroszlán támad újra fel,

s nyujtózni láthatod mint óriást.

Szép Hajnalcsillagunk magasra hág,

fenn jár Apolló, fénnyel áradó,

elűzte a napfény az éjszakát:

Surrexit Dominus de sepulchro.

A győztes Úr, ki értünk volt halott,

ma fölkel ismét, nyújtózik magasra,

Napunk a tél után ismét ragyog,

az éj fut, áll hitünk szilárd alapja!

Az égben irgalomról zeng harang ma,

keresztényeknek boldog hírt hozó,

zsidók bűnére sújt a menny haragja,

Surrexit Dominus de sepulchro.

Az ellen fut, a harcnak vége már,

ledőlt a börtön, őre mind szalad,

eldőlt a harc, bevéve már a vár,

üres a várbörtön a föld alatt.

Lehullt a lánc, a sok fogoly szabad,

az ellen fut, győzött a bajvivó,

Sátán kezén a kincsből nem marad:

Surrexit Dominus de sepulchro.