Campion, Thomas: Szép Szerelmem, vársz-e, mondd (Shall I come, sweet Love, to thee in Hungarian)

Shall I come, sweet Love, to thee

When the evening beams are set?

Shall I not excluded be,

Will you find no feigned let?

Let me not, for pity, more

Tell the long hours at your door.

Who can tell what thief or foe,

In the covert of the night,

For his prey will work my woe,

Or through wicked foul despite?

So may I die unredrest

Ere my long love be possest.

But to let such dangers pass,

Which a lover's thoughts disdain,

'Tis enough in such a place

To attend love's joys in vain:

Do not mock me in thy bed,

While these cold nights freeze me dead.

Szép Szerelmem, vársz-e, mondd,

ha a nap lel nyugovást?

Vagy kint várok, hű bolond?

Lelsz megint jó kifogást?

Tudjon irgalmat szived,

ne állass ott éjeket!

Sorsom így mit tudhatom:

vak sötétben rám ki ront?

ellenségem? tolvajom?

dúlt, ki bármi vért kiont?

Így halok, vigasztalan;

s mennyi vágyam odavan!

Kihívni ily sorscsapást,

melynek mindegy bánatom,

örömem: elég, no lásd,

csüggni csalfa álmokon.

Ágyból azon ne nevess,

kit Isten hidege vesz!