Wotton, Sir Henry: Somerset grófjának hirtelen bebörtönzéséről, aztán kegyvesztéséről (Upon The Sudden Restraint Of The Earl Of Somerset, Then Falling From Favour in Hungarian)

Dazled thus with height of place,

Whilst our Hopes our wits Beguile,

No man marks the narrow space

'Twixt a Prison and a Smile.

Then since Fortunes favours fade,

You that in her arms do sleep,

Learn to swim and not to wade;

For the Hearts of Kings are deep.

But if Greatness be so blind,

As to trust in Towers of Air,

Let it be with Goodness lin'd,

That at least the Fall be fair.

Then though darkned you shall say,

When Friends fail and Princes frown,

Vertue is the roughest way,

But proves at night a Bed of Down.

Rangtól elkáprázva már

és reménytől botorúl,

nem tudjuk, hogy a határ

börtön s mosoly közt vonúl.

Fortuna kegye fakul,

te, ki alszol ölibe,

ne gázolj, úszni tanulj:

mély a királyok szive.

De ha olyan vak a Nagy,

hogy légvárakba bizik,

jóság, jótett, jószavak

az esést kibélelik.

Búsan bár, de mondhatod,

herceg, barát ha elhágy:

az erény ösvénye zord,

mégis éjjel pelyhes ágy.