Arnold, Matthew: A magyar nemzethez (Sonnet to the Hungarian Nation in Hungarian)

Not in sunk Spain’s prolong’d death agony;

Not in rich England, bent but to make pour

The flood of the world’s commerce on her shore;

Not in that madhouse, France, from whence the cry

Afflicts grave Heaven with its long senseless roar;

Not in American vulgarity,

Nor wordy German imbecility—

Lies any hope of heroism more.

Hungarians! Save the world! Renew the stories

Of men who against hope repell’d the chain,

And make the world’s dead spirit leap again

On land renew that Greek exploit, whose glories

Hallow the Salaminian promontories,

And the Armada flung to the fierce main.

Nem Spanyolország, mely fénylett a multba,

Sem Anglia, a hős, mely rengeteg

Árút tetéz partján, s dús, rettegett,

Sem Franciaország, mely elborulva

Tébolyda-zajjal víja az Eget,

Sem Amerika, a sivár, a durva,

Sem Németország, mely csak szókba fúl ma –

Hőst egy sem ád, akit hír emleget.

Magyar! Te mentsd meg őket, kik hörögnek,

Hulljon le lánc és béklyó-garmada,

Légy a világ élesztő harmata!

Szárazföldön légy mása a görögnek,

Ki Szalamisz szikláin nem törött meg,

Te légy, te a legyőzhetetlen Armada.