Suckling, Sir John: Szerelemben a szerelem (Sonnet II in Hungarian)

Of thee, kind boy, I ask no red and white,

                     To make up my delight ;

                     No odd becoming graces,

Black eyes, or little know-not-whats in faces;

Make me but mad enough, give me good store

Of love for her I court;

                     I ask no more,

'Tis love in love that makes the sport.

There's no such thing as that we beauty call,

                     It is mere cozenage all;

                     For though some long ago

Liked certain colours mingled so and so,

That doth not tie me now from choosing new:

If I fancy take

                     To black and blue,

That fancy doth it beauty make.

'Tis not the meant, but 'tis the appetite

                     Makes eating a delight,

                     And if I like one dish

More than another, that a pheasant is ;

What in our watches, that in us is found ;

So to the height and nick

                     We up be wound,

No matter by what hand or trick.

Ámor, fehérré s vörössé ne tedd

    a gyönyöreimet,

    és hölgyemnek ne adj

fekete szemet, ritka bájakat.

Csak őrültséget adj, mely összehord

sok szerelmet nekem.

                        Igazi sport

szerelemben a szerelem.

Amit szépségnek érzünk, semmi más,

    csak puszta ámitás.

    És ha most szeretek

ilyen fürtöket, olyan szemeket,

holnapra jöhet újabb keverék.

A szerelmem lehet

                        fekete, kék,

mi adja szépségét? a képzelet.

Étvágyunk adja meg, nem ételünk,

    a kéjes ízt nekünk.

    Bármely fogás lehet

olykor a fácánnál is ízesebb.

Magunkban minden a mi fonalunk,

egekig, poklokig

                        azon jutunk,

mindegy, milyen kéz gombolyít.