Sexton, Anne: Csengettyűzünk (Ringing the Bells in Hungarian)

And this is the way they ring

the bells in Bedlam

and this is the bell-lady

who comes each Tuesday morning

to give us a music lesson

and because the attendants make you go

and because we mind by instinct,

like bees caught in the wrong hive,

we are the circle of crazy ladies

who sit in the lounge of the mental house

and smile at the smiling woman

who passes us each a bell,

who points at my hand

that holds my bell, E flat,

and this is the gray dress next to me

who grumbles as if it were special

to be old, to be old,

and this is the small hunched squirrel girl

on the other side of me

who picks at the hairs over her lip,

who picks at the hairs over her lip all day,

and this is how the bells really sound,

as untroubled and clean

as a workable kitchen,

and this is always my bell responding

to my hand that responds to the lady

who points at me, E flat;

and although we are not better for it,

they tell you to go. And you do.

És így zengetik a csengettyűket

a Sárga Házban,

és itt a csengettyűs hölgy,

megjön csütörtök reggelenként,

hogy zeneórát tartson nekünk,

s mivel előírták, vegyünk részt,

s mivel ösztönösen szót fogadunk,

mint idegen kasba befogott méhraj,

hát mi vagyunk az őrült nők köre,

az elmekórház társalgójában ülünk,

mosolygunk a nőre, aki mosolyog,

mindünknek egy-egy csengőt ad át,

kezemre mutat, mely

tartja csengettyűmet, az Esz-dúrt,

és itt mellettem a szürke ruhás

úgy zsémbel, mintha csak ő

tudná, mi az öregség, az öregség,

és itt a kis hangyás lány is, a púpos,

a másik oldalamon,

aki bajusz-szálait tépkedi,

tépkedi egész nap,

és így csöndülnek csak igazán a csengők,

hangjuk olyan tiszta, salaktalan,

mint egy munkára kész konyha,

és mindig itt az én csengőm, válaszol

kezemnek, mely viszont a hölgynek válaszol, aki

reám mutat, Esz-dúrban;

és bár az egész nem sokat segít,

részt kell venned. És részt veszel.