Sexton, Anne: A holtak igaza (The Truth the Dead Know in Hungarian)

For my Mother, born March 1902, died March 1959

and my Father, born February 1900, died June 1959

Gone, I say and walk from church,

refusing the stiff procession to the grave,

letting the dead ride alone in the hearse.

It is June.  I am tired of being brave.

We drive to the Cape.  I cultivate

myself where the sun gutters from the sky,

where the sea swings in like an iron gate

and we touch.  In another country people die.

My darling, the wind falls in like stones

from the whitehearted water and when we touch

we enter touch entirely.  No one's alone.

Men kill for this, or for as much.

And what of the dead?  They lie without shoes

in the stone boats.  They are more like stone

than the sea would be if it stopped.  They refuse

to be blessed, throat, eye and knucklebone.

Anyámnak (1902. március – 1959. március)

és apámnak (1900. február – 1959. június)

Vége van, szólok a templomból kilépve

A sírba szállóktól most búcsút veszek

Hadd repüljenek gyászkocsin az égbe.

Június van. Fáraszt, hogy erős legyek.

A szirtre megyünk. Ott leszek újra én

Hol vaskapu gyanánt hintázik a tenger

És ereszcsatornán csorog le a fény.

Megérintesz. Nem hal meg az ember.

Kedvesem, a víz fehér szívéből a szél

Úgy zuhog ránk, mint a kőzápor

De ha tested testemmel örökre egybekél

Társak vagyunk. Megszentel a mámor.

S a halottak? Fekszenek mezítláb

Tengernél is némább kőcsónakjaikban

Pillantásukban nincs harag, nincs vád

Szem, gége és ujjperc nyugszik áldástalan.