Sitwell, Edith: Kína császári lánya (The King of China’s Daughter in Hungarian)

The King of China’s daughter,
She never would love me
Though I hung my cap and bells upon
Her nutmeg tree.
For oranges and lemons,
The stars in bright blue air,
(I stole them long ago, my dear)
Were dangling there.

The Moon did give me silver pence,
The sun did give me gold,
And both together softly blew
And made my porridge cold;

But the King of China’s daughter
Pretended not to see
When I hung my cap and bells upon
Her nutmeg tree.

The King of China’s daughter
So beautiful to see
With her face like yellow water, left
Her nutmeg tree.
Her little rope for skipping
She kissed and gave to me -
Made of painted notes of singing-birds
Among the fields of tea

I skipped across the nutmeg grove, -
I skipped across the sea;
But neither sun nor moon, my dear,
Has yet caught me.

Kína császári lánya
soha meg nem szeret,
bár diófájára aggattam
csörgős süvegemet.
Akár narancs és citrom,
kék égen csillagok
(drágám, rég elloptam én őket)
csüngtek amott.

Arany krajcárt szórt szét a Nap,
és ezüstöt a Hold,
s fújták zabkásám, pedig az
forró csöppet se volt.

De Kína császári lánya
mintegy észre se vett,
míg diófájára aggattam
csörgős süvegemet.

Kína császári lánya
- oly csodás látni őt -
arcocskáját víz-sárgán
diófájára tevőt.
Ugrándva kicsiny kötélen
csókot nékem szövőt –
pingálja madarak dalát,
a teaföldeken kelőt.

Ugrottam dió-ligetnyit, -
Ugrottam tengeren által;
De sem nap, sem hold nem ér fel,
Kedvesem varázslatával.