Sitwell, Edith: Madárének (A Bird’s Song in Hungarian)

The fire high up in air -
The Bird - cries, ‘I am the seed of fire
From the Sun - although I wear
A bird-mask. Now I swoop
Down to the archipelago of suns on the orange-tree in a dark sea of leaves.

O young Medea, fear
The sea in each fire that hangs upon your tree,
The cold in the heart of Man.
O guard that fleece of gold in your breast, your heart of fire;
Too soon it stolen will be!

Between smooth leaves where still the drops of night
Lie, the gold cold water-drops, I take ray flight,
Shaking down the water-drops like the dark, drowsy bees.
Beneath the orange-tree the sleeper lies -
A bone of fire in a body of thin amber; the umbrageous tree
Has changed her to a bird of fire, feathered with shade, like me.

And I, the seed of the Sun in a bird-mask,
Fly where from the perfumed stem and wind-smooth fruits down-pour
Such amber tears as the rich Sun doth weep
In his deep noonday sleep.’

In this deep night of leaves
And seas in a fire of gold,
If Man, the marauding faithless Jason, came, how should he know
Which is the gilded fleece and which the long and legendary Sea -
Which is the Sleeper's long and tangled hair and which the water-cold gold orange-tree?

Madár kiált amott,
mint láng az égen: „Tűz vagyok
a Napból, habár madár-alakot
hordok. S most a narancsfa
napjainak szigethonába szállok alá sötét lombtengeren át.

Ifjú Médea, óvd
a fák csüngő tüzébe rejtett tengertől magad.
A férfiszív fagyától
őrizd benső aranygyapjúd, égő szíved,
mit hamar elragad!

Lágy lombok közt, hol cseppekben az éjjel
mint harmat ül még, ott repülök én el.
A cseppek sötét álmos méhét leverem.
Narancsfa alatt alvó lány pihen,
láng-csont borostyán-testben. S a fa homálya kis
árnytollas tűzmadárrá változtatja, akár engem is.

S én, madár-álorcás napdarab,
ott szállok, hol szagos törzs, s szélsima gyümölcs
déli álmán a dús napból fakadt
borostyán-könnyek hullanak."

S ha a lomb sűrű éjén
aranyfény tengeren
a Férfi jön, e hűtlen rabló Jázon, hogy is sejtené,
melyik az aranygyapjú, s a legendás távol tengerek melyek?
Hol a víz-hűs arany narancsfa, és az alvó hosszan font haja hol lebeg?