Sitwell, Edith: Vak énekesmadár a csatatéren (The Blinded Song-Bird near the Battle-Field in Hungarian)

To C. W. McCann

Here, in the terrible Butterfly-climate of this world
Where'the Stigmata is changed to the sign of the Feather –

I sit within my cage, am blind as the world.
Once I was Daedalus
And flew too near the sun. But in my fall

Brought back a feather from those thunderous wings for song -
To comfort my world's darkness, the world's wrong.
And now one goldfinch light
Sings 'Happy are you that you have no sight!'

For as I flew, I saw upon the earth
One limbless, eyeless, as before his birth, -
And torn by all the nails upon Christ's Cross:
He bore the Stigmata of the sins of the whole world.

And from the little span
Of his heart fell the blood - the sea of Galilee
Whereon Christ walked… that ghost of Abel whispers o'er the world:
'Brother, I come.
I have no eyes
But my all-seeing wounds; and I am dumb,
But yet frc/m all the open mouths of the world's wounds
I rise: I come to testify.'

C. W. McCann-nak

Itt, e világ szörnyű Pille-éghajlatán,
hol a Stigmák a Toll jegyeivé váltak -

kalitkámban vakon, mint a világ, ülök.
Daidalosz voltam egykor,
túl közel szálltam a naphoz. De a dörgő

szárny egy tollát hulltomban dalként lehoztam,
vigaszul a világnak a sötétben, a rosszban.
S most sármány fény ragyog
s dalol: „Boldogok vagytok, ti, vakok!"

Mert röptömben láttam a földön őt,
a csonkát, vakot, akár születése előtt,
kit a keresztfa minden szöge tépett,
s az egész világ bűnének stigmáit viselte.

És a szíve kis teréből
vér folyt - a Galileai Tenger, melyen
Krisztus járt... S Ábel ez árnya így súgta a földnek:
„Testvér, jövök.
Szemem nincs, csak
mindent látó sebeim. Néma vagyok,
de felröppenek a föld sebei minden nyílt ajakáról:
s tanúként érkezem."