Sitwell, Edith: Köszöntsük nagyjaink (Praise We Great Men in Hungarian)

for Benjamin Britten

Praise we great men
From all the hearths and homes of men, from hives
Of honey-making lives,
Praise with our music those
Who bring the morning light
To the hearts of men, those households of high heaven. Praise

We those gods of sound
Who stole the frozen fire
From gilded hives upon Mount Parnassus
(Hives gilded by the light) - compressed
That honey-red fire into holy forms
That emulate those of the hives of heaven. Praise

Those who can raise
Gold spirits of men from their rough Ape-dust, and who see
The glory, grandeur hidden in small forms:
The planetary system in the atom, and great suns
Hid in a speck of dust. Praise we the just -

Who are not come to judge, but bless
Immortal things in their poor mortal dress,
And ripen lives and rule our hearts and rhythms,
Immortal hungers in the veins and heart.

Praise be to those who sing
Green hymns of the great waters to the dry
And tearless deserts in the souls of men, until
Under the fertilization of their singing breath
Even the grayness and the dust of Death
Seem the gray pollen of the long September heat. O praise

With lion-music such as that heard in the air
When the roaring golden lion that roams the heavens
Devours the dark, and multitudes and magnitudes respond

To that lion-music... And on wings
Of music let us rise
Like velvet honey-flies
To praise the gods of sound with those bee-murmurings:

The sound of violins
And the clear sound of flutes
As round as honeyed fruits -
(And like the water-Phoenix ever rising
For wanderers in the lonely desert sand -)

Praise we these earthly gods -
Praise with the trumpet's purple sound -
Praise with the trumpet flower
And with that flower the long five-petalled hand
That sweeps the strings.
Praise with that Angel of High God, the voice -
O let use still rejoice
And praise we these great men from the first hour
Of the spirit's birth until our earthly setting
Into the night of Death.

Praise with our last breath
These earthly Gods who bring
All sounds, all faiths, delights, and splendors lost
Beneath the winter's frost
Back to the hearts, the hearths and homes of men.

Fires on the hearth, fires in the skies, fires in the human heart,
Praise we great men!

Benjamin Brittennek

Köszöntsük nagyjaink
az ember házából, tüzhelyétől, a Iét
mézét gyűjtő kasoktól is. Zenék
üdvözöljék őket, akik
hajnalfényt hoznak az
emberszívbe, e magas égi lakba. Köszöntsük

a hang isteneit,
kik elrabolták a fagyott tüzet
a Parnasszus arany (fénytől arany)
kasaiból - s a méz-rőt lángot
égi lépekkel vetekvő nemes
formákba sűrítették. Köszöntsük,

akik emberi kincsünk
nyers Majom-anyagunkból kiszűrik, akik
hírt, nagyságot látnak meg kis alakban,
bolygórendszert atomban, s nagy napot
egy porszemben. Az igazat köszöntsük,

ki nem ítélni jött, de halhatatlan.
lényeget óvni halandó alakban,
hitünk táplálni, s kormányozni szívek
s erek örök éhét és ütemét.

Köszöntsük, akik a nagy vizek
zöld himnuszát dalolja el szívünk
szikkadt s könnytelen pusztáinak, míg csak
termékeny csengő fuvalma nyomán
a Halál pora és homálya is mint
tartós ősz szürke virágpora leng. Köszöntsük

a légben hangzó oroszlánzenével,
mint ha az égjáró bőgő arany oroszlán
fölfalja az éjt, s ez oroszlándalra

tömeg s nagyság felel... S szálljunk zenék
szárnyán, akár a csöpp
bársonyos mézelők,
s méhzsongásuk köszöntse a hangok istenét:

hegedűk hangjai,
fuvolahang, ami
kerek, mint az édes gyümölcs
(s mint a víz-Főnix, ha puszta sivatag
homokján a vándornak fölfakad).

Köszöntsük hát földi isteneink -
köszöntse bíbor kürtszó őket -
köszöntse trombiták virága
s ötszirmú keskeny kéz virága, mely
a húrokon remeg.
Köszöntse az ég örömünk hozó angyala is, a szó. -
S köszöntsük nagyjaink
a szellem első percétől,
míg a Halál éjjelében
földi létünk letűnt.

Köszöntse hát végső leheletünk
földünk isteneit, akik
visszahozzák a télben elveszett
hangot, fényt, gyönyört és minden hitet
házunkba, otthonunkba s szívünkbe megint.

Tüzet tűzhelyre, égbe, emberi szívekbe.
Köszöntsük nagyjaink.