Lee-Hamilton, Eugene: Az utolsó dózse a béklyózott Velencéhez (The last Doge to fettered Venice in Hungarian)

 
I saw a phantom sitting in her rags
Upon a throne that sea-gods wrought of old ;
Her tatters, stamped with blazonry of gold,
Seemed made of remnants of victorious flags ;

Her face was fair, though wrinkled like a hag's.
And in the sun she shivered as with cold ;
While round her breast she tightened each torn fold
To hide her chains, more thick than felon drags.

O Venice, in the silence of the night,
I think of when thy vessels used to bring
The gems and spices of the plundered East

Up to thy feet, and like an endless flight
Of hurrying sea-birds, on a broad white wing.
Heaped up the gift that ever still increased.

Jelenést láttam rongyokban ülőt
tenger-istenek kovácsolta ó-trónon;
condráit arany címerrel elfedőt,
győzelmi zászlókból készült maradékon;

vénasszonyos ráncok a kedves arcon.
Mintha meghűlt volna, a napon reszketett;
mellén szakadt korccal mit szorosra fogott,
rejtve láncait, állva vastag horgonyon.

Ó Velence, csöndjében éjszakádnak,
emlékezem hajóidra mik hozták
kifosztott keletnek gyöngyét és fűszerét

lábadhoz, mint tengeri madaraknak
sürgő repülése, széles fehér szárnytáv.
Még egyre növő halomnyi adományt.