Meynell, Alice: A testhez (To the Body in Hungarian)

      Thou inmost, ultimate

Council of judgment, palace of decrees,

Where the high senses hold their spiritual state,

      Sued by earth’s embassies,

And sign, approve, accept, conceive, create;

      Create – thy senses close

With the world’s pleas. The random odours reach

Their sweetness in the place of thy repose,

      Upon thy tongue the peach,

And in thy nostrils breathes the breathing rose.

      To thee, secluded one,

The dark vibrations of the sightless skies,

The lovely inexplicit colours, run;

      The light gropes for those eyes.

O thou august! thou dost command the sun.

      Music, all dumb, hath trod

Into thine ear her one effectual way;

And fire and cold approach to gain thy nod,

      Where thou call’st up the day,

Where thou awaitest the appeal of God.

Te legvégső, te szent

ítélőszék, a legfőbb érzület

lélek-államát rejtő parlament

(kint sürgő követek),

mely átvesz, szignál, fontol, dönt, teremt.

Teremt – érzékeid

világ dolgában járnak: szertelen

illat fekhelyeden édesedik,

barack a nyelveden,

lihegni rózsának orrod segít.

Te külön-egy! – a vak

égnek rád csapnak vak rezgései:

a kibontatlan sok színárnyalat.

A fény szemed lesi.

Te magasztos! – téged követ a nap.

A szótalan zene

füledbe zengő utat nyithatott.

S a tűz, a fagy várja: bólintasz-e,

míg költöd nappalod,

s te is vársz: Isten intéseire.