Davies, William Henry: A tél szépsége (Winter's Beauty in Hungarian)

Is it not fine to walk in spring,

When leaves are born, and hear birds sing?

And when they lose their singing powers,

In summer, watch the bees at flowers?

Is it not fine, when summer's past,

To have the leaves, no longer fast,

Biting my heel where'er I go,

Or dancing lightly on my toe?

Now winter's here and rivers freeze;

As I walk out I see the trees,

Wherein the pretty squirrels sleep,

All standing in the snow so deep:

And every twig, however small,

Is blossomed white and beautiful.

Then welcome, winter, with thy power

To make this tree a big white flower;

To make this tree a lovely sight,

With fifty brown arms draped in white,

While thousands of small fingers show

In soft white gloves of purest snow.

Ugye, szép a tavasz, mikor

rügy születik s madár dalol?

S ha daluk némul, szép, ugye,

nyáron a méh-, s virág-zene?

És nem szép, ha elmúlt a nyár,

hogy a levél, lehullva már,

cipőnk orránál kavarog,

vagy markunkban ireg-forog?

Most tél van, beállt a patak;

sétálgatok a fák alatt:

öles hóban áll mindegyik,

odvukban mókus aluszik,

s bármily kicsiny az ág, a gally,

mindent fehér szirom takar.

Köszöntelek, tél! Te szépíted,

nagy virággá te építed

ezt a fát, ötven fekete

karját fehérrel vonva be,

míg a gallyakra millió

kis fehér kesztyűt húz a hó.