Thomson, James: William Blake (William Blake in Hungarian)

He came to the desert of London town
Gray miles long;
He wandered up and he wandered down,
Singing a quiet song.
 
He came to the desert of London town,
Mirk miles broad;
He wandered up and he wandered down,
Ever alone with God.
 
There were thousands and thousands of human kind
In this desert of brick and stone;
But some were deaf and some were blind,
And he was there alone.
 
At length the good hour came; he died
As he had lived, alone.
He was not missed from the desert wide;
Perhaps he was found at the throne.

Magába’ jött el ebbe a London-sivatagba,
Sok szürke-szürke mérföld ösvényin áthaladva;
S hogy hegyen-völgyön átal mindegyre vándorolt,
Valami csöndes dalt dudolt.
 
Magába’ jött el ebbe a London-sivatagba,
Sok-sok mérföldön átal, a porba’ és latyakba’,
S hogy hegyen-völgyön átal bolygott le- s fölfele,
Csak az Úristen volt vele.
 
Sok-sok ezernyi ember élt itt a sok-sok utcán,
Ez óriási, téglák- s kövek-alkotta pusztán,
De egy részök siket volt, más részök szinte vak –
Hát egymagában tenge csak.
 
S hogy jött a kedves óra, min megszakadt a léte,
Úgy halt meg egymagában, mint napjait leélte,
S bár kinek sem hiányzott e nagy sivatagon,
Most fenn, az Úr előtt vagyon.