Hood, Thomas: Csend (Silence in Hungarian)

There is a silence where hath been no sound,
There is a silence where no sound may be,
In the cold grave – under the deep deep sea,
Or in wide desert, where no life is found.

Which hath been mute, and still must sleep profound;
No voice is hush’d – no life treads silently,
But clouds and cloudy shadows wander free,
That never spoke, over the idle ground:

But in green ruins, in the desolate walls
Of antique palaces, where Man hath been,
Though the dun fox, or wild hyaena, calls

And owls, that flit continually between,
Shriek to the echo, and the low winds moan,
There the true Silence is, self-conscious and alone.

Csend van arra hol a hang hallgatag maradt,
Csend van ott hová a hang nem vegyülhet,
Hideg sírban – mely mély tengerbe süllyed,
Vagy tág sivatagban, hol az élet megszakadt.

Mi szótlan volt, mély alvásra kényszerül;
Hol a hang elcsitul – ott élet sem serken,
Bár a felhők s árnyaik szaladnak fesztelen,
Szótlan némaságuk, tétlen föld fölé terül:

De zöld omladékban, molyrágta úrilak
Sivár falában, megkövült emberi munka,
Noha sötét róka, vagy vad hiéna, hívogat

És közben baglyok, suhannak szüntelen,
Sikolyuk visszhangzik, és sóhajt a csendes szél,
Az elszánt s egyedi, valós némaság ott hegyezi fülét.