Morgan, Edwin: Trió (Trio in Hungarian)

Coming up Buchanan Street, quickly, on a sharp winter evening a young man and two girls, under the Christmas lights -
The young man carries a new guitar in his arms, the girl on the inside carries a very young baby, and the girl on the outside carries a chihuahua.
And the three of them are laughing, their breath rises in a cloud of happiness, and as they pass the boy says, "Wait till he sees this but!"
The chihuahua has a tiny Royal Stewart tartan coat like a teapot-holder, the baby in its white shawl is all bright eyes and mouth like favours in a fresh sweet cake, the guitar swells out under its milky plastic cover, tied at the neck with silver tinsel tape and a brisk sprig of mistletoe.
Orphean sprig! Melting baby! Warm chihuahua!
The vale of tears is powerless before you.
Whether Christ is born, or is not born, you put paid to fate, it abdicates under the Christmas lights.
Monsters of the year go blank, are scattered back, can't bear this march of three.
And the three have passed, vanished in the crowd (yet not vanished, for in their arms they wind the life of men and beasts, and music, laughter ringing them round like a guard)
at the end of this winter's day.

A Buchanan Streeten fölfelé siet egy csípős téli estén egy fiatalember és két lány a karácsonyi díszkivilágítás fényeiben –
a fiatalember egy új gitárt visz karjában, a lány a belső oldalon egy nagyon pici babát, a külső oldalon levő pedig egy csivavát visz.
És nevetnek mind a hárman, leheletük boldogságfelhőként száll, s ahogy elhaladnak, azt mondja a fiú: mi lesz itt, mikor ezt meglátja!
A csivaván parányi Royal Stewart skótmintás kabátka, mint egy teáskanna-tartó, fehér kendőjében a baba csupa ragyogó szem és száj, mint tortán a friss marcipándísz, a gitár kidudorodik fehér műanyag tokjában, a nyakát ezüstflitteres szalaggal s fagyöngyhajtással kötötték át.
Orpheuszi hajtás! Olvadó baba! Meleg csivava!
A siralom völgyének nincs hatalma rajtatok.
Akár megszületik Krisztus, akár nem, ti eligazítottátok a sorsot: leköszön a karácsonyi díszkivilágítás fényeiben.
Az év rémei színehagyottan szóratnak szét, nem győzhetik le a hármak vonulását.
– És a hármak mentek, eltűnve a tömegben (és mégsem tűntek el, mert karjukon gombolyítják emberek és állatok életét s a zenét, s őrként csilingeli őket körül a nevetés),
ahogy e téli nap véget ér.