Waller, Edmund: Öregség (Old Age in Hungarian)

The seas are quiet when the winds give o'er;

So calm are we when passions are no more.

For then we know how vain it was to boast

Of fleeting things, so certain to be lost.

Clouds of affection from our younger eyes

Conceal that emptiness which age descries.

The soul's dark cottage, batter'd and decay'd,

Lets in new light through chinks that Time hath made:

Stronger by weakness, wiser men become

As they draw near to their eternal home.

Leaving the old, both worlds at once they view

That stand upon the threshold of the new. 

Nyugszik a tenger, ha megállt a szél;

mi is, ha elcsitult a szenvedély.

Megtudjuk, mily gyönge tiszavirág

a tűnő dolgokra hiú világ.

Vágy ködösíti az ifjú szemet,

de észreveszi az űrt az öreg.

Új fénynek nyit a lélek repedő

sötét házába száz rést az Idő:

bölcsebb leszel s gyengülésed is edz,

ahogy örök hazádhoz közeledsz;

s a Régit elhagyva egyszerre két

életbe látsz be az Új küszöbén.