Sedley, Sir Charles: Dal (Ó, Cloris!) (Song (Ah, Chloris…) in Hungarian)

Ah, Chloris, that I now could sit

As unconcerned as when

Your infant beauty could beget

No pleasure, nor no pain.

When I the dawn used to admire,

And praised the coming day,

I little thought the growing fire

Must take my rest away.

Your charms in harmless childhood lay

Like metals in the mine:

Age from no face took more away

Than youth concealed in thine.

But as your charms insensibly

To your perfection pressed,

Fond Love, as unperceived, did fly,

And in my bosom rest.

My passion with your beauty grew,

And Cupid at my heart,

Still as his mother favored you,

Threw a new flaming dart.

Each gloried in their wanton part:

To make a lover, he

Employed the utmost of his art;

To make a beauty, she.

Though now I slowly bend to love,

Uncertain of my fate,

If your fair self my chains approve,

I shall my freedom hate.

Lovers, like dying men, may well

At first disordered be,

Since none alive can truly tell

What fortune they must see. 

Ó, Cloris! bár ülnék ma itt,

mint rég, mikor közönyt

keltettek kisded-bájaid,

nem kínt, se nem gyönyört.

Csodák voltak a hajnalok,

nap várt, örömteli,

s nem hittem, e tűz így föllobog

és nyugtom elveszi.

Gyermekkorod, mint ércet a föld,

rejté szépségedet,

kor annyi bájt még ki nem ölt,

mint benned leplezett.

De míg varázsod egyre nőtt,

oly észrevételen,

szívembe is úgy költözött

az édes szerelem.

Virulsz, míg vágyam forrva forr,

és Ámor elvakít,

mint anyja téged pártfogol,

s rám lövi nyilait.

Mindkettő játssza szerepét,

ez szítja a tüzem,

az meg bájad tetézi még,

így áll ki ellenem.

Nem tudhatom, e szerelem

engem hová vezet,

de szabadságom megvetem,

ha láncom kézbe veszed.

Mint haldokló zavarodott

minden új szerető,

hisz nem sejti minő sorsot

szán néki a jövő.