Prior, Matthew: Mézeray francia történelmének olvasásakor (Written In The Beginning Of Mezeray's History Of France in Hungarian)

Whate'er thy countrymen have done

By law and wit, by sword and gun,

In thee is faithfully recited,

And all the living world that view

Thy work, give thee the praises due

At once instructed and delighted.

Yet for the fame of all these deeds

What beggar in the invalids,

With lameness broke, with blindness smitten,

Wish'd ever decently to die,

To have been either Mezeray,

Or any Monarch he has written?

It's strange, dear Author, yet it true is,

That down from Pharamond to Louis

All covet life, yet call it pain,

And feel the ill, yet shun the cure:

Can sense this paradox endure?

Resolve me, Cambray, or Fontaine.

The man in graver tragic known

(Though his best part long since was done)

Still on the stage desires to tarry,

And he who play'd the Harlequin,

After the jest still loads the scene,

Unwilling to retire though weary.

Itt híven leírtad, amit

csak tettek honfitársaid"

törvényei, elméje, kardja,

egész világ a művedet

dicséri, hisz mily élvezet

olvasni, sőt okulni rajta.

De mindannak a hír mit ér,

ki némán, bénán, vakon él

az Invalides-ban, sorsa átok;

tisztes halált nem várna-é,

nem volna inkább Mézeray,

vagy, kiről írsz, bármely királyod?

Furcsa, Íróm, igaz pedig,

hogy Faramond-tól Lajos-ig

mind élni vágy, bár kínnak érzi,

s a bajra ír egynek se kell,

Cambray vagy La Fontaine, felelj,

van ki e paradoxont érti?

Tragédiáknak hőse (bár

letűnt fénylő csillaga már)

a színpadon maradni vágyna,

s ha fáradt is a harlekin,

a színen még szíve szerint

tovább mókázna tapsra várva.