Chaucer, Geoffrey: Kegyetlen szépség (Merciless Beauty in Hungarian)

I CAPTIVITY

Your two eyes will slay me suddenly

I may the beauty of them not sustain,

So wounded, hit throughout my heart keen.

And but your word will heal hastily

My heart’s wound, while that hit is green,

Your two eyes will slay me suddenly

I may the beauty of them not sustain,

Upon my truth I say you faithfully,

That you’ve been of my life’s death the queen;

For with my death the truth shall be seen.

Your two eyes will slay me suddenly

I may the beauty of them not sustain,

So wounded, hit throughout my heart keen.

II REJECTION

So has your beauty from your heart chased

Pity, that it avails me not to complain;

For Danger holds your mercy in his chain.

Guiltless my death thus have you purchased;

I say you truly, I need not to faint;

So has your beauty from your heart chased

Pity, that it avails me not to complain.

Alas! that nature has in you compassed

So great beauty; that no man may attain

To mercy, though he starves for the pain.

So has your beauty from your heart chased

Pity, that it avails me not to complain.

For Danger holds your mercy in his chain.

III ESCAPE

Since I from love escaped am so fat,

I never think to be in his prison lean;

Since I am free, I count him not a bene.

He may answer, and say this or that;

I do not force, I speak right as I mean.

Since I from love escaped am so fat,

I never think to be in his prison lean;

Love has my name stricken out of his slate,

And he is stricken out of my books clean

For evermore; there’s no other mean.

Since I from love escaped am so fat,

I never think to be in his prison lean;

Since I am free, I count him not a bene.

Forrest Hainline's Minimalist Translation

I

Pillantásodtól menten meghalok:

szépségét már kibírni nem lehet,

döfése átüti a szívemet.

Ha tőled egy kedves szót nem kapok,

hogy összeforraszd ezt a friss sebet,

pillantásodtól menten meghalok:

szépségét már kibírni nem lehet.

Bizonnyal én csak annyit mondhatok:

te döntesz éltem és holtom felett,

ha meghalok, tán végre elhiszed.

Pillantásodtól menten meghalok:

szépségét már kibírni nem lehet,

döfése átüti a szívemet.

II

Szépséged szívedből kiűzte a

szánalmat: a könyörgés mit sem ér,

irgalmad gőgtől láncra verten él.

Bűntelen leszek hát halál fia –

ez így igaz – hazudnom nincs miért.

Szépséged szívedből kiűzte a

szánalmat: a könyörgés mit sem ér.

Jaj, ily szépséget rád halmoznia

a természetnek! senki el nem ér,

ha még elpusztul is szerelmedéi'.

Szépséged szívedből kiűzte a

szánalmat: a könyörgés mit sem ér,

irgalmad gőgtől láncra verten él.

III

Szerelmem szűntén jó kövér vagyok,

a rabkosztján tovább tengődni kár,

egy babszemet nem adnék érte már.

Szólt ő ezt-azt: békét csak nem hagyott,

mit bánom én: egy szava sem talál.

Szerelmem szűntén jó kövér vagyok,

a rabkosztján tovább tengődni kár.

Listájáról nevem kihúzatott,

és könyveimben neve már nem áll

többé soha – ez már örök szabály.

Szerelmem szűntén jó kövér vagyok,

a rabkosztján tovább tengődni kár,

egy babszemet nem adnék érte már.