Revard, Carter: Átkelés (Getting Across in Hungarian)

Hanging

   out under the bridge

   by fingertips and a toe

   between ledge and girder, high

   over deep water and thinking,

   I can't swim,

   unreachable by the older boys

   who've made it across, he watches

   the steelblue flashing of wings

   and chestnut bellies of barnswallows

shooting and swirling around him,

   below him,

   a two-foot gar's black shadow

   in the greenbrown water, and before

   he has weakened lets

   the toe slip gently and swings

   down like a pendulum, hand over

hand along the girder to where

the others perch

   on the concrete ledge,

   has kicked up his right leg onto

the ledge and is

   pulled to its safety, can look back

   now at the swallow's easy

   curve upwards, its

flutter and settling

gently into the cup

of feather-lined mud there nestling

   on the shining girder's side

   where he has passed his death.

Lóg

   kint a híd alatt

   ujjbeggyel és lábujjheggyel

   a perem és a keresztgerenda között, magasan

   a mély víz fölött és gondolkozik,

   nem tudok úszni,

   az idősebb fiúk, már a túloldalon,

   nem érik el, nézi

   a füsti fecskék metálkéken csillogó szárnyát

   és gesztenyebarna begyét

ahogy kilőnek, pörögnek körülötte,

   alatta,

   egy csőrös csuka fél méteres fekete árnyéka

   a zöldesbarna vízben, és mielőtt

   elgyengülne, engedi

   lábujját óvatosan megcsúszni, és kileng

   mint az inga, kéz után

kéz a keresztgerendán, oda,

ahol a többiek guggolnak

   a betonperemen,

   jobb lábát felrúgja

a peremre, felsegítik és

   végre révbe ér, most már visszanézhet

   a fecske könnyed ívelésére

   az ég felé,

a madár óvatosan verdes

és elhelyezkedik a tollbélelte

sárcsésze fészekben

   a fénylő keresztgerenda oldalánál

   ahol a fiú túlélte halálát.