Glück, Louise: A király példabeszéde (Parable of the King in Hungarian)

The great king looking ahead

saw not fate but simply

dawn glittering over

the unknown island: as a king

he thought in the imperative - best

not to reconsider direction, best

to keep going forward

over the radiant water. Anyway,

what is fate but a strategy for ignoring

history, with its moral

dilemmas, a way of regarding

the present, where decisions

are made, as the necessary

link between the past (images of the king

as a young prince) and the glorious future (images

of slave girls). Whatever

it was ahead, why did it have to be

so blinding? Who could have known

that wasn’t the usual sun

but flames rising over a world

about to become extinct?

A hatalmas király, előre tekintve

nem látja a sorsot,

csak az egyszerű hajnal fényeit

az ismeretlen sziget fölött: minthogy király,

parancsban gondolkodik – a legokosabb,

ha nem fontoljuk meg az útirányt,

a legokosabb, ha egyenesen előre haladunk

a csillogó víz fölött. Végül is

a sors nem más, mint a

történelem semmibevétele,

erkölcsi dilemmáival

a jelen előtérbe helyezése, ahol

a döntések meghozatnak, a szükséges

lánc a múlt (a király képe, mint ifjú

herceg) és a dicsőséges jövő között (fiatal

rabszolganők képei). Akármi is

áll előttünk, miért olyan vakító?

Ki gondolta volna, hogy nem a megszokott

napsugár, hanem tűznyelvek

lángolnak a nemsokára elenyésző

föld fölött?