Shapcott, Thomas: Házasság (Marriage in Hungarian)

A cobweb tangles dustily around the lightbulb,

the ceiling points to my inefficient brushstrokes

and the evidence of so many forgotten weekends;

but it is home, it is our own. I watch you bathe

tonight, easing your limbs heavily to the water,

and your tireless body, which should be familiar to me

as my own, becomes a serious instruction

in all the persistent mysteries of marriage.

Now that your belly distends and feeds on you,

and your breasts buoy up and are moist with the

expectant milk,

I see only your strong frailty. The pressure

kicks already. The curve of your back is vulnerable,

and your throat as you stretch out to reach for soap,

denies and denies the trudging chains of kitchen

ironing, and the disciplining children.

And should you look up and smile…

Come out, here is your towel!

No do not look into the mirror, we only see

the flaws and abrasions there, cobwebs in a poor light

If you would see yourself truly, look at me –

or turn away, then. We both blink from the light.

Egy pókháló öleli a poros villanykörtét körül,

a plafonon kenődtek szét kusza ecsetvonásaim

és a sok-sok elfeledett hétvége bizonyossága;

ez egy otthon, a mi otthonunk. Nézlek, miközben

fürdesz ma éjjel, tagjaid a vízbe merülnek,

és fáradhatatlan tested, melynek ismerősnek

kellene lennie, akár a sajátom, megbízható

iránytű a házasság örök rejtelmeiben.

Most, amikor hasad megfeszül s belőled táplálkozik

és a melled, mint két bólya, nedves az anyatejtől,

csak erős törékenységedet látom. Már rúg, ott

legbelül. Hátad íve igazán megkapó, és ahogy

karod nyújtod a szappanért, torkodba látok,

melyből a feltörő hangok egyre tagadják a konyha

nyűgeit, a vasalást és a gyermeknevelést.

Ha most felnéznél és elmosolyodnál…

Gyere, itt a törülköződ!

Nem, ne a tükörbe nézz, ott csak hibák és

ráncok látszanak, pókhálók a tompa fényben.

Ha igazán magadat akarod látni, rám nézz –

vagy fordulj el inkább. Egyre pislogunk a fénytől.