Shapcott, Thomas: Denevér (Flying Fox in Hungarian)

She tosses and rumples alone on the double bed:

when, damn him when will his car cringe in

through their gate and clatter over the one loose stone

to announce his coming? Her life has become a code

of sound, a mesh of reassurances

and locks. She wills herself still and tight. No use,

each minute drams with the wrong silence, the wrong noise

on the rigid tendons of her own unease.

And still she waits, as tensely she listens, and hears

in the rank-growing neighbour papaw tree outside

a marauding flying fox circle and flap and ding

scooping the ripe air, gripping with clawed wings

at its easy quarry, the fleshy neglected fruit,

and tear through its shallow skin, and feast on it.

Az asszony egyedül hánykolódik, forog egyre a franciaágyban:

mikor, az ördögbe vele, autója mikor alázkodik be végre

a nyitott kapun, végigzörögve a kavicsos, puha úton,

hirdetni jöttét? Élete akár egy hangokból álló kód,

bátorítások szövevénye és zárkattanások. Nyugalmat

kényszerít magára. Hiába, a percek beledobolnak az üres

csöndbe, merev tagjai üres zajjal ropognak.

És ő csak vár, feszülten figyel és hallja, amint

odakint a szomszédos, dúsantermő papájafáról fosztogató

denevér szálldos, csapkod, csimpaszkodik, és a

gyümölcsillatú levegőt karmolva körmös szárnyaival

könnyű zsákmányába, a húsos, leszedetlenül maradt

gyümölcsbe váj, feltépi bőrét és lakmározik.