Komunyakaa, Yusef: Irigység (Envy in Hungarian)

Icarus imitated the golden plover,

Drawn toward a blue folly

Above, looping through echoes

Of a boy’s prankish laughter,

Through an airy labyrinth

Of conjecture. A lifetime

Ahead of Daedalus, with noon sun

In his eyes, he outflew the bird’s

Equilibrium, wondering how this

Small creature of doubt braved

The briny trade winds. Surely,

In a fanfare of uneclipsed wings

Driven by dash & breathless style,

He could outdo the plover’s soars

& dares. But he couldn’t stop

Counting feathers against salty sky.

Ikarosz kékes könnyelműségtől

Vonzva egy arany bíbicet imitál

Odafent, egy fiú csibészes nevetése

Csigázik a visszhangon keresztül,

A megérzés levegős labirintusán.

Daidaloszt, szemében a déli napvilággal,

Egy élethosszal előzte meg,

Túlszárnyalva a madarak egyensúlyát,

Csodálkozva, hogy a kétség

Ezen apró teremtménye miként képes

Szembeszállni a sós passzátszelekkel.

Biztosan, könnyű szárnyak kürtjelébe

Lendületesen, lélegzetvisszafojtva

Felülmúlta a bíbic szárnyalását

És merészségét. De képtelen volt ellenállni,

Szemben a sóízű éggel megszámolta a tollakat.