Kunitz, Stanley: Rézbegy Robin (Robin Redbreast in Hungarian)

It was the dingiest bird
you ever saw, all the color
washed from him, as if
he had been standing in the rain,
friendless and stiff and cold,
since Eden went wrong.
In the house marked FOR SALE,
where nobody made a sound,
in the room where I lived
with an empty page, I had heard
the squawking of the jays
under the wild persimmons
tormenting him.
So I scooped him up
after they knocked him down,
in league with that ounce of heart
pounding in my palm,
that dumb beak gaping.
Poor thing! Poor foolish life!
without sense enough to stop
running in desperate circles,
needing my lucky help
to toss him back into his element.
But when I held him high,
fear clutched my hand,
for through the hole in his head,
cut whistle-clean...
through the old dried wound
where the hunter's brand
had tunneled out his wits
I caught the cold flash of the blue
Unappeasable sky.

A legjelentéktelenebb madár volt
amit valaha láttál, a színe mind
lemosva róla, mintha
az esőbe kiállt volna,
baráttalan, mereven s fázva,
amióta Éden becsukott.
Az ELADÓ táblájú a házban,
ahol senki egy hangot sem szólt,
a szobában ahol én laktam
egy üres papírlappal, hallottam
a csiricsáré seregélyeket
a vadvackorfák alatt
gyámbászni szegényt.
Felemeltem hát
miután leverték s a
néhány grammnyi szív
a tenyeremben kotyogott,
buta tátott csőrrel.
Szegény cseppség! Szegény buta élet!
semmi értelemmel megállni
ezeket a köröket szaladni,
s a segítségemet igényelni,
hogy visszasegítsem ahova tartozik.
De mikor magasra emeltem,
félelemben görcsölt a kezem,
mert a fejében a lyukon keresztül,
füttyélesen vág...
azon a vén száraz seben keresztül
ahol a vadász sörétje
vájta sarjadó tudatát
megvillant a hűvös kékes fénye
egy darabka Engesztelhetetlen égnek.