Kunitz, Stanley: A keret (The Round in Hungarian)

Light splashed this morning
on the shell-pink anemones
swaying on their tall stems;
down blue-spiked veronica
light flowed in rivulets
over the humps of the honeybees;
this morning I saw light kiss
the silk of the roses
in their second flowering,
my late bloomers
flushed with their brandy.
A curious gladness shook me.

So I have shut the doors of my house,
so I have trudged downstairs to my cell,
so I am sitting in semi-dark
hunched over my desk
with nothing for a view
to tempt me
but a bloated compost heap,
steamy old stinkpile,
under my window;
and I pick my notebook up
and I start to read aloud
the still-wet words I scribbled
on the blotted page:
"Light splashed..."

I can scarcely wait till tomorrow
when a new life begins for me,
as it does each day,
as it does each day.

Fény loccsant ma reggel
a kagyló-rózsaszínű kardvirágokra
a magas száraikon hintázva;
hajnal-kékkel szegecselt szűz
fény ömlött folyócskákban
a méhkaptárokon át;
ma reggel láttam a fényt csókolni
a rózsák második
virágzásának selymét,
a késői virágzóim
megrészegülten a saját szépségükben.
Csodás öröm remegtetett meg.

Így hát becsuktam az ajtókat magamra,
s így lekecmeregtem a cellámba,
s így a félsötétben ültem
az íróasztalom fölé görnyedve
semmit sem látva
ami ihletett volna
csak egy hivalkodó trágyadomb,
gőzölgő bűzös rakás
az ablakom alatt;
és felveszem a jegyzetfüzetem
és kezdem olvasni hangosan
a még nedves sorokat, amit írtam
a szamárfüles lapra:
"Fény loccsant..."

Alig várom a holnapot
amikor új élet kezdődik számomra,
ahogy eddig minden nap,
ahogy eddig minden nap.