Amis, Kingsley: A szenvedés értelme (The Value of Suffering in Hungarian)

Surrounded for years with all the most assured
Tokens of size and sense—the broad thick table
Triple-banked with food, too much to eat, and flowers
Too mixed and many to smell, and ladies too
Ready, sating ambition before it formed –
He went on hunting in the right costume,
Postured among the stolid falconers
(But lobbed his purses to the lutanists),
And, as the eldest son, was first in all
Exercises of eye, mouth, hand and loins.

Then mildew broke across the azure hangings,
Mould on his leather; his horse declined to stir
For all he made it bleed, and his men had time
To jeer at him before the fire took them.
Now, shaven head abased, sandalled feet slow,
He roams the crumbled courts and speaks to none;
But all crave blessing from his hand that clasps
A book, who never feared its pretty sword.

What a shame that a regal house must founder,
Its menials die, its favourites undergo
Unheard-of rape, to emphasise a contrast,
To point one thing out to one person;
Especially since the person could have seen
What it was all about by watching faces
After his father's joke, instead of laughing.
By changing places with his groom,
By sixty seconds' thought.

Éveken át, amit szem-száj kiván,
Mindenben dúskált: annyi volt az étel,
Nem bírta mind megenni; annyi rózsa,
Nem bírta mind szagolni, s mennyi hölgy,
Akit még meg se kívánt, s már övé lett!
Az illő öltözékben ment vadászni,
Pózolt ütődött solymászok között
(A lantosnak tömött tárcát vetett);
És mint elsőszülött, kitűnt a kéz,
Szem, száj s ágyék minden gyakorlatában.

Majd azúr függönyén penész ütött ki,
Penész a nyergen; lova meg se moccant,
Bárhogy verte; a szolgák találtak rá időt,
Gúnyolni őt, mielőtt tűzbe hulltak.
Most nyírt fejjel, szandálos, lassú lábbal
Romos kertben kering és nem szól senkihez.
De most áldást kérnek könyvmarkoló
Kezéből mind, akik nem félték hetyke kardját.

Milyen szégyen, hogy egy királyi háznak
Kell porba hullnia, szolgáinak,
Kegyenceinek csúfos végre jutni, hogy
Kimutassanak, szerződés szerint
Egyetlen dolgot, egyetlen személynek.
Különösen, ha az láthatta volna, 
Miről van szó, ha nevetés helyett
Az arcokra figyel, mikor az apja tréfált,
Vagy ha helyet cserélt volna az inasával
Egy percre, gondolatban.