Bukowski, Charles: a postám (the mail in Hungarian)

the mail gets heavier.

more and more letters telling me

what a great writer I

am,

plus poems, novels, novelettes,

short stories, paintings.

some just want an autograph,

a drawing, a word.

suggest an ongoing

correspondence.

I read everything, dump every-

thing, go about my

business.

I am aware that no man is

a "great" writer.

he may have been a

great writer,

but it's a process which

begins again and over

again

and all the praise,

the cigars, the bottles of

wine sent in

honor

will not get the next

line down,

and that's all that counts,

the past is

useless,

now is in the laps of

the gods

as the centuries fall

away

in their rotten

swift

luxury.

a postám egyre vaskosabb.
 
levelek ezreiben írják,
 
milyen nagy író
 
vagyok,
 
és jönnek a versek, regények, kisregények,
 
novellák és festmények.
 
van, ki csak autogramot kér,
 
egy rajzot, pár szót.
 
van ki ezután meg
 
levelezni akar.
 
 
 
mindent elolvasok, mindent ki is
 
dobok, és megyek
 
dolgomra.
 
 
 
tudom, nincs olyan, hogy
 
„nagy” író.
 
meglehet, hogy valaki
 
nagy író volt,
 
de ez egy folyamat, ami
 
beindul újra meg
 
újra,
 
és egyetlen dicséret,
 
szivar, a sok palack
 
bor, melyet tisztelet okán
 
kapok
 
sem segít abban, hogy leírjak akár
 
egyetlen sort is,
 
pedig semmi más nem lényeges,
 
a múlt
 
nem számít.
 
a most-ot ölelik az istenek
 
keblükre,
 
miközben századok tűnnek
 
homályba
 
a maguk rohadt
 
mulandó
 
fényűzésével.