This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Shakespeare, William: II. Szonett (II. Sonnet in Hungarian)

Portre of Shakespeare, William

II. Sonnet (English)

When forty winters shall besiege thy brow
And dig deep trenches in thy beauty’s field,
Thy youth’s proud livery, so gaz’d on now,
Will be a tatter’d weed, of small worth held:

Then being ask’d, where all thy beauty lies,
Where all the treasure of thy lusty days,
To say, within thine own deep-sunken eyes,
Were an all-eating shame and thriftless praise.

How much more praise deserv’d thy beauty’s use,
If thou couldst answer ‘This fair child of mine
Shall sum my count, and make my old excuse,’
Proving his beauty by succession thine!

   This were to be new made when thou art old,
   And see thy blood warm when thou feel’st it cold.

Source of the quotationShakespeare's Sonnets

II. Szonett (Hungarian)

Ha homlokod negyven tél ostroma
S szépséged kertjét mély árkok ülik,
Ifjúságod, e most csodált ruha,
Nyűtt rongy lett, mely alig ér valamit:

S ha megkérdik, szépséged hova lett,
Deli napjaid kincse hova halt,
Válasznak saját üreges szemed
Emésztő szégyen lesz s roncs diadal.

Felélt szépséged viszont újra nagy
Érdem lehetne: »Íme, szép fiam
Összegezi s kimenti koromat«,
- Látnánk: tied, ami szép rajta van.

   Így újulnál, öregem, és a véred
   Melegítene, bár hidegnek érzed.

Uploaded byJakus Laura 1.
Source of the quotationShakespeare Szonettek