This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Shakespeare, William: XVIII. szonett (XVIII. Sonnet in Hungarian)

Portre of Shakespeare, William

XVIII. Sonnet (English)

Shall I compare thee to a summer’s day?
Thou art more lovely and more temperate:
Rough winds do shake the darling buds of May,
And summer's lease hath all too short a date:

Sometime too hot the eye of heaven shines,
And often his gold complexion dimmed,
And every fair from fair sometime declines,
By chance, or nature's changing course untrimmed:

But thy eternal summer shall not fade,
Nor lose possession of that fair thou ow'st,
Nor shall death brag thou wander'st in his shade,
Whwn in eternal lines to time thou grow'st,

    So long as men can breath, or eyes can see,
    So long lives this, and this gives life to thee.

Uploaded byDvorcsák Gábor Imre
PublisherOxquarry Books Ltd.
Source of the quotationThe amazing website of Shakespeare's sonnets

XVIII. szonett (Hungarian)

Vét, ha nyári napnak hív az elme,
Hisz szebb tebenned, csendesebb a lét:
Szél tiprott május bimbós szerelme,
S rövidre szabja nyár a bérletét.
Szemével éget, aztán, hogy mentse,
Fellegbe rejti mennybolt az arcát,
Természet hozza, vagy balszerencse
Megannyi szépnek csúfos kudarcát.
Nem jő setét a fények helyére,
Nyarodnak báját nem veszíted el,
Rátalál halál is kételyére,
Ha hív s helyetted végtelen felel.
  Míg emberben lebeg életpára,
  Ez él, s ez lész létednek határa.

Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. A. K.