Shakespeare, William: CXXX. Szonett (CXXX. Sonnet in Hungarian)

My mistress' eyes are nothing like the sun;
Coral is far more red than her lips' red:
If snow be white, why, then her breasts are dun;
If hairs be wires, black wires grow on her head.

I have seen roses damask'd, red and white,
But no such roses I see in her cheeks;
And in some perfumes is there more delight
Than in the breath that from my mistress reeks.

I love to hear her speak, yet well I know
That music hath a far more pleasing sound;
I grant I never saw a goddess go,
My mistress, when she walks, tread on the ground:

   And yet, by Heaven, I think my love as rare,
   As any she belied with false compare.

Szeretőm szeme nem süt, mint a nap,
S nem lángol ajka, mint a rőt koráll;
A keble nem hó, füstös barna csak;
S fején a haj - sötétlő drótfonál.

Pirosba játszó rózsák ékesek,
De arcán rózsát nem látok soha;
S illó-olaj párája édesebb,
Mint szeretőm lehének vad szaga.

A hangját kedvelem, de jól tudom:
Nem éri föl varázzsal a zenét.
Mint istenasszonyt nem csodálhatom,
mert szeretőm csak földön jár, ha lép.

   De mindazoknál nékem többet ér,
   Kiket hazug hasonlat földicsér!