This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Shakespeare, William: CXLVII. Szonett (CXLVII. Sonnet in Hungarian)

Portre of Shakespeare, William

CXLVII. Sonnet (English)

My love is as a fever longing still,
For that which longer nurseth the disease;
Feeding on that which dost preserve the ill,
The uncertain sickly appetite to please.

My reason, the physician to my love,
Angry that his prescriptions are not kept,
Hath left me, and I desperate now approve
Desire is death, which physic did except.

Past cure I am, now Reason is past care,
And frantic-mad with evermore unrest;
My thoughts and my discourse as madman's are,
At random from the truth vainly expressed;

   For I have sworn thee fair, and thought thee bright,
   Who art as black as hell, as dark as night.



Uploaded byDvorcsák Gábor Imre
PublisherOxquarry Books Ltd.
Source of the quotationthe amazing web site of Shakespeare's sonnets

CXLVII. Szonett (Hungarian)

Szerelmem, mint a láz, azért eped,
Mitől erőm csak még tovább apad;
Abból táplálkozik, mitől beteg,
Gyönyörködtetve bódult vágyamat.

Dühödten elhagy orvosom, az Ész,
Mert bölcs receptet mindhiába ír;
Rémülten látom: gyűl fejemre vész,
Vágyam halált hoz - s arra nincsen ír.

Gyógyíthatatlan eszelős vagyok,
Dühöngő őrült, egyre tomboló;
Minden szavam s eszmém bolond, balog,
Csapongásában torzul a való:

   Lám, esküdtem, hogy fény vagy, tiszta, szép
   Te éjek éje, te pokol-sötét!



Uploaded byDvorcsák Gábor Imre
PublisherEurópa Könyvkiadó
Source of the quotationShakespeare-napló
Publication date

minimap