Shakespeare, William: CXXXIX. Szonett (CXXXIX. Sonnet in Hungarian)

O! Call me not to justify the wrong
That thy unkindness lays upon my heart:
Wound me not with thine eye, but thy tongue:
Use power with power, and slay me not by art,

Tell me thou lov'st elsewhere: but in my sight,
Dear heart, forbear to glance thine eye aside:
What need'st thou wound with cunning, when thy might
Is more than my o'erpressed defence can bide?

Let me excuse thee: ah! my love well knows
Her pretty looks have been my enemies:
And therefore from my face she turns my foes,
That they elsewhere might dart their injuries:

   Yet do not so: but since I am near slain,
   Kill me outright with looks, and rid my pain..

Ó! Ne kérd, a rosszat igazoljam
Mit gonosz szíved szívemre hányt már:
Ne szemmel, nyelvvel ejts sebet rajtam:
Erőre erőt, ne rontást használj,

Mondd, mást szeretsz, de csak szemem előtt,
S drága szívem, ne kacsintgass félre:
Kell ravaszság, hisz hatalmad megnőtt
Úgy, hogy védelmemnek már rég vége?

Hadd szóljak érted: Úrnőm jól tudja,
Pillantásai ellenségeim:
S ezért velük másfelé fordul ma,
Más felé, hol más lelkét sérthetik:

   Mégse tégy így; de mert alig élek,
   Ölj meg most s kínjaim véget érnek.