Barrett-Browning, Elizabeth: Portugál szonettek XI (Sonnets From the Portuguese XI in Hungarian)

And therefore if to love can be desert,
I am not all unworthy. Cheeks as pale
As these you see, and trembling knees that fail
To bear the burden of a heavy heart,--
This weary minstrel-life that once was girt
To climb Aornus, and can scarce avail
To pipe now 'gainst the valley nightingale
A melancholy music,--why advert
To these things ? O Beloved, it is plain
I am not of thy worth nor for thy place !
And yet, because I love thee, I obtain
From that same love this vindicating grace,
To live on still in love, and yet in vain,--
To bless thee, yet renounce thee to thy face.

S ha érdemszámba megy a szerelem
Érdemtelen nem vagyok. Halovány
Az orcám, térdem reszkető, sovány,
A szívem terhétől tántorog velem -
Lankadt költő-sors! Hajdan vértemen
Aornus állt, s ha völgyi csalogány
Ma szól, szavára méla muzsikám
Alighogy zendül – Mért emlegetem
Mindezt? Ó, Kedves, egyszerű dolog:
Fölöttem becsben, rangban messze vagy!
De mert szeretlek, szállt reám a jog
S a kegy, amelyet épp e vágyam ad:
Éljek (hiába!), míg e vágy lobog,
S mondjak le rólad, s mégis áldjalak.