Barrett-Browning, Elizabeth: Portugál szonettek XV (Sonnets From the Portuguese XV in Hungarian)

Accuse me not, beseech thee, that I wear
Too calm and sad a face in front of thine;
For we two look two ways, and cannot shine
With the same sunlight on our brow and hair.
On me thou lookest with no doubting care,
As on a bee shut in a crystalline;
Since sorrow hath shut me safe in love's divine,
And to spread wing and fly in the outer air
Were most impossible failure, if I strove
To fail so. But I look on thee - on thee -
Beholding, besides love, the end of love,
Hearing oblivion beyond memory;
As one who sits and gazes from above,
Over the rivers to the bitter sea.

Ne szidj, könyörgök, hogyha arcomat
Csöndben és búban emelem feléd:
Mi más-más útra nézünk, és nem ég
A kettőnk haján egyformán a nap.
Szilárdan nézel, mint egy szép darab
Kristályba zárt szomorú méhikét –
De engem vágyba zárt a bú – s a lég
Hiába hív, nem bontom szárnyamat.
Mert csak képtelen kudarc várna, ha
Szállnék. Szemedbe nézek s látom ott
A vágy mellett a vágy végét: laza
Emlékem akkor már múlttá fagyott!
S nézlek, mint aki fent ül s nézi a
Fanyar tengerbe múló folyamot.