Barrett-Browning, Elizabeth: Portugál szonettek XXIV (Sonnets From the Portuguese XXIV in Hungarian)

Let the world's sharpness, like a clasping knife,
Shut in upon itself and do no harm
In this close hand of Love, now soft and warm,
And let us hear no sound of human strife
After the click of the shutting. Life to life---
I lean upon thee, Dear, without alarm,
And feel as safe as guarded by a charm
Against the stab of worldlings, who if rife
Are weak to injure. Very whitely still
The lilies of our lives may reassure
Their blossoms from their roots, accessible
Alone to heavenly dews that drop not fewer,
Growing straight, out of man's reach, on the hill.
God only, who made us rich, can make us poor.

Hadd kattanjon e világ penge-éle
A késbe vissza, s puha és meleg
Szerelmünk ujját ne sebezze meg – 
S aztán már emberharc zaja se érje
Fülünket. Szív a kedvese szívére – 
Rád hajlok, Édes, lelkem nem remeg,
Tán varázslatok óvnak-rejtenek,
S már nem sérthet az önzők sanda tőre,
Bármily sok is van. Hószínnel tekinget
Életünk lilioma: a kehely
(Nedvet rád csak a mennyek boltja hinthet)
A tőből szí erőt - senki se lel
Reá a messzi dombon... Kincseinket
Az Úr adta s csak ő veheti el.