Barrett-Browning, Elizabeth: Portugál szonettek XXVIII (Sonnets From the Portuguese XXVIII in Hungarian)

My letters! all dead paper, mute and white!
And yet they seem alive and quivering
Against my tremulous hands which loose the string
And let them drop down on my knee to-night.
This said,---he wished to have me in his sight
Once, as a friend: this fixed a day in spring
To come and touch my hand... a simple thing,
Yet I wept for it!---this,... the paper's light...
Said, Dear, I love thee; and I sank and quailed
As if God's future thundered on my past.
This said, I am thine---and so its ink has paled
With lying at my heart that beat too fast.
And this... O Love, thy words have ill availed
If, what this said, I dared repeat at last!

Levél...! Halott mind... néma és fehér!...
És mégis él, él mind, lobog-ragyog,
Míg bontom reszketőn a szallagot,
S ölembe hullnak...És künn száll az éj,
Ebben az áll, hogy hű pajtást remél
Bennem....Ez itt egy tavaszi napot
Kér: csak kezemhez érni... Kis dolog,
De sírtam rajta! – Itt e csöpp levél:
"Szeretlek!"....s rádördült a mennyei
Jövő múltamra, s hullt a föld velem.
Amaz: "Tiéd vagyok.." – lágy betűi
Fakók: itt hordtam lázas szívemen,
S ez itt.... Ha merném újra mondani,
Minden szód füstté válna, Szerelem!