Poe, Edgar Allan: Szonett - A tudományhoz (Sonnet - To Science in Hungarian)

Science! true daughter of Old Time thou art!

Who alterest all things with thy peering eyes.

Why preyest thou thus upon the poet's heart,

Vulture, whose wings are dull realities?

How should he love thee? or how deem thee wise,

Who wouldst not leave him in his wandering

To seek for treasure in the jewelled skies,

Albeit he soared with an undaunted wing?

Hast thou not dragged Diana from her car?

And driven the Hamadryad from the wood

To seek a shelter in some happier star?

Hast thou not torn the Naiad from her flood,

The Elfin from the green grass, and from me

The summer dream beneath the tamarind tree?

Tudomány! Vén Időknek lánya vagy!

    Mindent elváltoztat szúrós szemed.

Mért téped a költő szívét, te nagy

    Kesely, ki tények szárnyain lebeg?

S ő hogy szeressen, ha nem engeded,

    Hogy kószáljon, s a gyémántokkal kivert ég

Boltjáról gyűjtögessen kincseket,

    Holott szárnyai oly bátran emelték?

Te lökted ki Dianát kocsijából,

    Erdőből hamadriádot, aki

Egy boldog csillagon lakik ma, távol,

Najádot forrásból űztél te ki,

    Pástról tündért, s belőlem álmomat,

Mit nyáron láttam a tamarind alatt!