This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Poe, Edgar Allan: Tündérország (Fairy-land in Hungarian)

Portre of Poe, Edgar Allan

Fairy-land (English)

Dim vales-and shadowy floods-
And cloudy-looking woods,
Whose forms we can't discover
For the tears that drip all over!
Huge moons there wax and wane-
Again-again-again-
Every moment of the night-
Forever changing places-
And they put out the star-light
With the breath from their pale faces.
About twelve by the moon-dial,
One more filmy than the rest
(A kind which, upon trial,
They have found to be the best)
Comes down-still down-and down,
With its centre on the crown
Of a mountain's eminence,
While its wide circumference
In easy drapery falls
Over hamlets, over halls,
Wherever they may be-
O'er the strange woods-o'er the sea-
Over spirits on the wing-
Over every drowsy thing-
And buries them up quite
In a labyrinth of light-
And then, how deep!-O, deep!
Is the passion of their sleep.
In the morning they arise,
And their moony covering
Is soaring in the skies,
With the tempests as they toss,
Like-almost anything-
Or a yellow Albatross.
They use that moon no more
For the same end as before-
Videlicet, a tent-
Which I think extravagant:
Its atomies, however,
Into a shower dissever,
Of which those butterflies
Of Earth, who seek the skies,
And so come down again,
(Never-contented things!)
Have brought a specimen
Upon their quivering wings.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://classiclit.about.com

Tündérország (Hungarian)

Köd-árkok - árnyék-sellők -
És erdők, mint felhők -
S könnyek folyvást peregve
Mossák e képet egybe,
Sok hold-órjás kering -
Megint - megint - megint
Fogy és nő s egyre ballag
A bús éjben bolyongva,
Fakón lehell s a csillag
Fényét sápasztja, bontja.
S a hold-órának éjfelén
A legtestetlenebb
(Mely a holdak próbatételén
Az éj legjobbja lett)
Lejön - leszáll - lefele
Reáfekszik közepe
Egy hegylánc ormaira,
Míg széles körvonala
Mint függöny fátyla lep
El falvat, termeket,
És bárhol megpihen -
Vagy torz fán - vagy vizen -
Szárnyas szellemhadon -
Megannyi álmodón -
Mindent egy fényes út-
Vesztőben fényre gyújt -
S ekkor be mély - be mély
Az alvás-szenvedély!
S ha jő az ébredés,
E holdsugár-varázs
Felszáll s az égbe vész,
Minthogyha szélvész csapdos,
Miként akármi más -
Talán egy sárgás albatrosz.
De ekkor már a hold
Más célu, mint mi volt:
Lám, sátorként takar,
Mely nékem oly bizarr,
Sok atomot viszont
Záporként szerteont,
Melyből a földi s ég
Felé szállt lepkenép,
Mikor megint lejön
(Hisz egyre csak mozog!)
A szárnyán reszketőn
Egy morzsányit hozott.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.folioklub.hu

minimap