Poe, Edgar Allan: Csönd-szonett (Sonnet – Silence in Hungarian)

There are some qualities — some incorporate things,
That have a double life, which thus is made
A type of that twin entity which springs
From matter and light, evinced in solid and shade.
There is a two-fold Silence – sea and shore –
Body and Soul. One dwells in lonely places,
Newly with grass o’ergrown; some solemn graces,
Some human memories and tearful lore,
Render him terrorless: his name’s “No more.”
He is the corporate Silence; dread him not!
No power hath he of evil in himself;
But should some urgent fate (untimely lot!)
Bring thee to meet his shadow (nameless elf,
That haunteth the lone regions where hath trod
No foot of man,) commend thyself to God!

Néhány létező – légies e világban-,
ikertestvérként dupla életet sző,
anyagból és fényből szökken szárba,
formában és árnyékban elrejtőz.
A Csönd is kettős: van tenger és rét –
test és lélek. Az egyik társtalanul fekszik,
friss fűvel benőtt hantokon körbeveszik
magasztos imák, emberemlékezet, s tény,
-keserű-, oszlatja el félelmét: "Soha többé"
Így hívják a megtestesült Csöndet, de rettegés
kerüljön el: galádsága erőtlenül hever.
S ha a sürgető sors ( időtlen Rendeltetés)
e nevenincs jelenéshez mégis odaterel,
(kinek árny-földjére halandó talp nem ért):
Tűrd békével az Isteni ítélkezést!