Poe, Edgar Allan: F-hez (To F-- in Hungarian)

Beloved! amid the earnest woes
That crowd around my earthly path-
(Drear path, alas! where grows
Not even one lonely rose)-
My soul at least a solace hath
In dreams of thee, and therein knows
An Eden of bland repose.

And thus thy memory is to me
Like some enchanted far-off isle
In some tumultuous sea-
Some ocean throbbing far and free
With storms-but where meanwhile
Serenest skies continually
Just o'er that one bright island smile.

Sok fájó kínom közt, - szerelmesem!
Mely körülnyüzsgi földi utamat -
(Kínos út hajh! és rajta nem terem
Egy elfelejtett árva rózsa sem)
Csupán csak egy vigasz akad,
Ha álmaimban képed megjelen,
És nyugodalmas enyhe Édenem.

Emlékedet úgy látom ekkor én,
Mint elvarázsolt tündérszigetet
Vészes, viharzó tenger közepén.
Távol s közel vad szélvész karja vet
Hullámokat... De mindég kék a fény,
S az ég mindég mosolygva integet
Ez egyetlen, boldog sziget felett.