Poe, Edgar Allan: Egy folyamhoz (To the river in Hungarian)

Fair river! in thy bright, clear flow
    Of crystal, wandering water,
Thou art an emblem of the glow
       Of beauty -- the unhidden heart --
       The playful maziness of art
In old Alberto's daughter;

But when within thy wave she looks --
       Which glistens then, and trembles --
Why, then, the prettiest of brooks
       Her worshipper resembles;
For in my heart, as in thy stream,
    Her image deeply lies --
The heart which trembles at the beam
    Of her soul-searching eyes.

Jelkép vagy, villódzó folyam!
Kristályos vándor habjaidban
Meztelen emberszív suhan,
A Szépség izzó fénye fut,
S mit vén Alberto lánya tud,
Bűvészet játszi képe villan.

De ha Kedvesem tükrödbe néz,
S csillámaid rezegni látja,
Olyan vagy, zsongó-fürge víz,
Olyan mint az, ki őt imádja:
Annak is éppen úgy lebeg
Szivén ez arc tündéri mása,
S úgy rezzenti e szép szemek
Lélekbe ásó villanása.