Poe, Edgar Allan: A folyóhoz (To the river in Hungarian)

Fair river! in thy bright, clear flow
    Of crystal, wandering water,
Thou art an emblem of the glow
       Of beauty -- the unhidden heart --
       The playful maziness of art
In old Alberto's daughter;

But when within thy wave she looks --
       Which glistens then, and trembles --
Why, then, the prettiest of brooks
       Her worshipper resembles;
For in my heart, as in thy stream,
    Her image deeply lies --
The heart which trembles at the beam
    Of her soul-searching eyes.

Szép folyó! hűs, fénylőn csorgó,
     Tiszta víz vándor kristálya,
Jelképe szépnek, ragyogó
        Gyönyör - szíve mi rejtetlen -
        Mint a játékos rejtelem -
   Mi vén Alberto lánya.

De ha ő víztükrödbe néz -
       Mi csillan és megreszket -
Nos, a legszebbik vízér
       Rabjára emlékeztet;
Mert szíve s habjaid mélyén
    Mélyen él képmása -
Szív, mit remegtet a végén
    Fürkész pillantása.