Keats, John: Homéroshoz (To Homer in Hungarian)

Standing aloof in giant ignorance,

    Of thee I hear and of the Cyclades,

As one who sits ashore and longs perchance

    To visit dolphin-coral in deep seas.

So thou wast blind;--but then the veil was rent,

    For Jove uncurtain'd Heaven to let thee live,

And Neptune made for thee a spumy tent,

    And Pan made sing for thee his forest-hive;

Aye on the shores of darkness there is light,

    And precipices show untrodden green,

There is a budding morrow in midnight,

    There is a triple sight in blindness keen;

Such seeing hadst thou, as it once befel

To Dian, Queen of Earth, and Heaven, and Hell.

A messzeség gigászi ködfokán

   látom árnyad s a Cyclád árnyait,

mint aki parton ül s kémli soká

   a mély tenger delfin-koráljait.

Vak volták hát! De megnyílt fátyolod:

   Zeus széthúzta az Ég szőttesét,

Neptunus néked habsátrat hozott

   s érted zengette Pán vad-méhesét.

Mert a sötétség partján lámpa gyúl

   s a tátongó mélység lent ifju zöld,

az éj ölén bimbós holnap virul,

   a bús vakságban hármas fénytükör.

Igy szállt szemeden át, mint még soha,

Diána: Ég, Föld s Hádes Asszonya.