Keats, John: Ha tartok tőle (When I Have Fears… in Hungarian)

When I have fears that I may cease to be
Before my pen has glean’d my teeming brain,
Before high-pilèd books, in charact’ry,
Hold like full garners the full-ripen’d grain;
When I behold, upon the night’s starr’d face,
Huge cloudy symbols of a high romance,
And feel that I may never live to trace
Their shadows, with the magic hand of chance;
And when I feel, fair creature of an hour!
That I shall never look upon thee more,
Never have relish in the faery power
Of unreflecting love; – then on the shore
Of the wide world I stand alone, and think,
Till Love and Fame to nothingness do sink.

Ha tartok tőle, hogy megszűnhetek
S még nem aknáztam ki zsúfolt agyam,
Könyveim halma, dús betűhegyek
Csűrömben nem állnak még magasan;
Ha látom fent a csillagkárpiton
Egy nagy, nagy kaland szimbolumait
S félek, soha fel nem vázolhatom
Árnyaikat szerencsés tollal itt;
Ha úgy érzem, perc lánya, drága lény,
Hogy nem látom többé azt, aki vagy,
Tündérhatalma nem lehet enyém
Heves szerelemnek - akkor a nagy
Világ partján magam vagyok s hiszem:
Semmibe hull hírnév és szerelem.