Keats, John: Aznap íródott, amikor Leigh Hunt úr elhagyta a börtönt (Written on the Day that Mr Leigh Hunt Left Prison in Hungarian)

What though, for showing truth to flattered state,

Kind Hunt was shut in prison, yet has he,

In his immortal spirit, been as free

As the sky-searching lark, and as elate.

Minion of grandeur! think you he did wait?

Think you he nought but prison-walls did see,

Till, so unwilling, thou unturnedst the key?

Ah, no! far happier, nobler was his fate!

In Spenser's halls he strayed, and bowers fair,

Culling enchanted flowers; and he flew

With daring Milton through the fields of air:

To regions of his own his genius true

Took happy flights. Who shall his fame impair

When thou art dead, and all thy wretched crew?

Mert hízelgők közt szólott igazat

az államról, Hunt rabul vettetett,

de halhatatlan lelke, mint eget

ostromló fecske, víg, szabad maradt.

Nagyúri lakáj! Hinnéd: várta csak,

börtönfalnál nem látva egyebet,

hogy – kényszeredve – zárt nyisson kezed?

Ó, nemesebb volt sorsa, boldogabb!

Becsatangolta Spenser csarnokát,

lugas bűvös virágát tépte és

Miltonnal szállt a lég mezőin át:

saját körébe röptette merész,

hű lángelméje. Hírének ki árt,

ha holt leszel s rongy bandád is kivész?