Wright, Judith: A folyó kanyarulatánál (River bend in Hungarian)

Who killed that kangaroo-doe, slender skeleton

tumbled above the water with her long shanks

cleaned white as moonlight?

Pad tracks in the sand where something drank fresh blood.

Last night a dog howled somewhere,

a hungry ghost in need of a sacrifice.

Down by that bend, they say, the last old woman,

thin, black, and muttering grief,

foraged for mussels, all her people gone.

The swollen winter river

curves over stone, a wild perpetual voice.

Mi ölte meg a nőstény kengurut, karcsú csontjai

miért úsznak most a víz színén, és hosszú lábszárát

miért mosta az elmúlás holdfehérre?

Állati lábnyomok a homokban ahol valami friss vért ivott.

Múlt éjjel kutya vonított valahol,

egy húsáldozatra éhes kísértet.

Lenn a folyó kanyarulatánál, mondják, az utolsó öregasszony,

vézna, fekete és örökké imát mormoló,

kagyló után kutatott, az övéi közben mind meghaltak.

A megduzzadt téli folyó

kövek közt kanyarog, és vad hangja nem múlik sosem.