Murray, Les A.: Költészet és vallás (Poetry And Religion in Hungarian)

Religions are poems. They concert
our daylight and dreaming mind, our
emotions, instinct, breath and native gesture

into the only whole thinking: poetry.
Nothing's said till it's dreamed out in words
and nothing's true that figures in words only.

A poem, compared with an arrayed religion,
may be like a soldier's one short marriage night
to die and live by. But that is a small religion.

Full religion is the large poem in loving repetition;
like any poem, it must be inexhaustible and complete
with turns where we ask Now why did the poet do that?

You can't pray a lie, said Huckleberry Finn;
you can't poe one either. It is the same mirror:
mobile, glancing, we call it poetry,

fixed centrally, we call it a religion,
and God is the poetry caught in any religion,
caught, not imprisoned. Caught as in a mirror

that he attracted, being in the world as poetry
is in the poem, a law against its closure.
There'll always be religion around while there is poetry

or a lack of it. Both are given, and intermittent,
as the action of those birds - crested pigeon, rosella parrot -
who fly with wings shut, then beating, and again shut.

A vallások versek. Belesűrítik nappali
és álmodó lelkünket, érzelmeinket, ösztöneinket,
lélegzetünket és velünk született gesztusainkat

a gondolkodás egyedüli teljességébe: a költészetbe.
Nem születik közlés, míg szavakba nem álmodják
és semmi sem igaz, ami csak szavakban létezik.

A vers az intézményes valláshoz képest
olyan, akár a katonaember nászéjszakája:
benne van élet és halál. De az a vallás kicsiny.

Az egész vallás egy hosszú, gyengéden ismétlődő vers;
mint minden vers, kimeríthetetlen és ott is teljes,
ahol megkérdezzük: mit akart ezzel a költő mondani?

Imában nem lehet hazudni, mondta Huckleberry Finn;
versben sem. Ugyanaz a tükör:
ha pillantása ide-oda siklik, költészetnek hívjuk,

ha mereven, egyetlen irányba néz, vallásnak,
és Isten a költészet, melyet minden vallás megragad,
megragad, de börtönébe zárni nem merészel.

Ő a tükör, s a tükrözött, úgy van benne a világban,
mint versben a költészet; törvénye önnön magába zárulni
nem engedi. Mindig lesz vallás, míg létezik költészet

vagy annak hiánya. Mindkettő adott, és fel-feléledő,
mint az olyan madarak röpte - búbosgalamb, rozellapapagáj -,
melyek szárnyukat csukva tartják, majd csapkodnak, s ismét becsukják.